Lábas Viki vagyok, a Margaret Island énekese.
Szociálisan érzékeny, impulzív személyiség vagyok, aki a zenén és az alkotáson keresztül fejezi ki magát és a színpadot érzi igazi otthonának. Szeretek jó ügyek mellé állni és hasznos része lenni a társadalmunknak, segíteni másokon. A csapatmunka, az emberi összefogás, nyitottság és elfogadás híve vagyok.
Az autizmus az én olvasatomban nem egy életen át tartó fejlődési rendellenességet takar, hanem egy életen át tartó fejlődési folyamatot számunkra, hogy a kirekesztés helyett az elfogadást és a nyitottságot gyakoroljuk, hogy megismerjük, mennyire színes a világ, amiben élünk, és mennyire sokszínűek vagyunk benne mi magunk is.
Az autizmussal élők sajátos világának több kapcsolódási pontja van, amiket az alapítvány művészeti foglalkozásai során sok nehézség árán, de gyümölcsöző alkotások mutatnak meg. Az autizmust bezárt világként is szokták emlegetni, ezért van rajtunk a sor, hogy nyissunk feléjük.
Anyukám pszichológus, aki szintén foglalkozik autizmussal élő emberekkel, ill. a zenekar körüli kis családunkon belül is van egy pszichopedagógus, aki szintén autistákkal foglalkozik. Valahogy a szociális érzékenység, az, hogy milyen is valójában a világ, és benne mennyire összetettek is vagyunk mi emberek, belém nevelődött. Mindig is érzékeny voltam ezekre a témákra és kíváncsi/érdeklődő. Szeretem naivan azt hinni, hogy egyszer mindenkit egyenrangúan ugyanazok a jogok, lehetőségek fognak megilletni ebben a világban, és én szeretek ezekért harcolni, felemelni a hangomat.
Szerintem sokan érezzük meg nem értettnek magunkat ebben a világban, de nekünk több esélyünk van a kiútra, mint azoknak, akik korlátozva vannak ilyen vagy olyan módon. Fontos, hogy összefogjunk, hogy segítsük egymást, mert aki ad, az még több szeretet érez a szívében, és még kerekebb, teljesebb életet élhet, mint az, aki ezt meg sem próbálta.
Szeretnék én is patrónus lenni
