Kattints!
művészeti program
Magyarországon az állam nem üzemeltet kifejezetten az autizmussal élők számára fenntartott lakóotthonokat: az általa fenntartott intézményekben teljesen eltérő igényű, problémájú emberek élnek együtt.
Sajnos ez azt is jelenti, hogy az autisták számára fontos inger-szegénységet nem tudják megoldani, így gyakori, hogy az ezekbe kerülő autista ember állapota rosszabbodik, vagy dührohamot kap, amit – mivel nem állnak rendelkezésre speciális eszközök – nyugtatózással kezelnek.
A civil fenntartású lakóotthonokat, melyeket alapítványunk is támogat, általában érintett szülők hozták létre. Ezekben – amennyire az anyagiak lehetővé teszik – minden úgy van kialakítva, hogy az az autista fiatalok számára a lehető legjobb legyen.
A lakók egyéni terápiát kapnak, új képességeket is elsajátítanak. Van, aki dolgozni is tud a lakóotthonon belül, de az is nagy eredmény, ha egy fiatal eljut addig, hogy egyedül tudjon vonatozni. Egy miskolci lakó esetében például másfél évnyi munka árán sikerült eljutni odáig, hogy ne kelljen vele utazni senkinek, amikor hazalátogat Pestre.
Nagyon sok apróságra kell ügyelni, hogy a lakók mindennapi élete olajozottan működjön. Például részletesen kidolgozott, képes instrukciókat kapnak minden teendőjükhöz – így előzhető meg, hogy valaki például ne szappanozással fejezze be a kézmosást, vagy ne a nadrág fölé vegye az alsóját.
Az otthonokban sokat látott szakemberek foglalkoznak a bentlakókkal: ők pontosan tudják, mennyi, a kívülállók számára meghökkentő buktatót rejthetnek az autisták mindennapjai. Például ha valaki megtanul önállóan borotválkozni, az nem jelenti azt, hogy rá lehet bízni a hab adagolását: ha tetszik neki, ahogy kifújódik, simán elhasználhat minden rossz szándék nélkül több flakonnyi adagot is.
A lakóotthonokba a nagykorúvá váló autisták kerülnek. Iskolaköteles koruk után ugyanis az állam „leveszi a kezét” róluk: elmaradnak a szokásos napi programok, fejlesztések. A szülők számára is megterhelő ez az időszak, hiszen rá kell döbbenniük, hogy a végtelenségig ők sem tudnak gyermekeik mellett maradni.
Az otthonok legtöbb lakója 30 alatti fiatal, de vannak 60 évnél idősebbek is a közösségekben. Ez már csak azért is természetes, mert az autizmus nem gyógyítható – élethosszig tart.
A témát kevésbé ismerők számára sokszor meglepő, hogy a családi fészek nem jelent megoldást. Sajnos a megfelelő ellátáshoz akár mindkét szülőnek otthon kellene maradnia – de akkor miből élne a család?!
A folyamatos feszültség a család egyetlen tagjának sem tesz jót – és a legszeretőbb család sem tud pótolni egy befogadó közösséget, ahol terapeuták is segítik a fejlődést.
Az otthonoknak megvan a maguk kialakult kapcsolatrendszere, így arra is sokkal nagyobb esély van, hogy egy lakó munkát kapjon. Van, aki csak 3 órán át tud összpontosítani – de egy lakóotthonban erre is fel tudnak készülni, és ami legalább ilyen fontos, erre is fel tudják készíteni a munkaadót.
