Vreczenár Viktor


Vreczenár Viktor tárgyábrái témájukban talán kapcsolhatóak lehetnének Bárdfalvi Zsolt munkáihoz. De van egy markáns különbség. Míg Zsolt rajzai közvetlenül a rajzolás folyamatában konkrét tárgyak alapos megfigyelésére épülnek, addig Viktor emlékezetből dolgozik, mintegy rajzban “felemlegeti” mindazon tárgyakat, amelyeket kedvel. Grafikái készítésekor nem törekszik realisztikusságra, hanem inkább a saját szubjektív “realitása” felé közelíti a külső formákat: rajzain a tárgyak zöme körökből, ívekből, lendületes spirálokból áll, mintha egyfajta belső motor generálná őket ilyenné, kalligrafikus vonalak csipkehálóján át hímződnek a papírra tömegével. Festékek, ragasztók, a tárgy nevével kombinált organikus hálók ezek. Viktor olyan tárgyakhoz vonzódik, amelyek magukban hordják a köröket, mint például metró lámpa, rezsó és a rezsó gombjai, gáztűzhelyek, tubusok kupakokkal, vékony és vastag ragasztószalagok. Szinte kivétel nélkül minden egyes tárgyhoz oda rajzolja – vagy írja? – a tárgy nevét is, folyóírással, a betűk íveit, a hurkok lendületét ugyanazzal a gesztussal teríti a papírra, mint magát a tárgyat – így a szövegek – ez esetben a tárgy neve – nem kommentár, nem kiegészítő információ, nem felirat, hanem a rajzzal teljesen egyenrangú elem, az ívek és hurkok része. Az írás és a rajzolás fogalma Viktor esetében feloldódik és a kettő együtt alkot egy sajátos, Viktorra jellemző rajzi modort.