“Sok autizmussal élő ember „vizuális gondolkodó”. Én képekben gondolkodom. Nem gondolkodom nyelv segítségével. A gondolataim úgy mozognak a képzeletemben mint a videofelvételek. A képek az „anyanyelvem” és a szavak csak a második nyelvem.”
(Temple Grandin)

„A valóság egy autista számára események, emberek, helyek, hangok és látványok zavarba ejtő, egymással kölcsönhatásban álló egyvelegét jelenti. Látszólag semminek sincsenek világos körvonalai, rendje vagy jelentése. Életem nagy részét a dolgok hátterében rejlő mintázat megfejtésével töltöttem. A megrögzött szokások, az időpontok, a konkrét útvonalak és a rituálék segítenek rendszert teremteni az élet elviselhetetlen zűrzavarában.”
(Therese Joliffe)

„A szociális élettel kapcsolatos dolgokat nagyon nehezen tudom megragadni, és az esetek többségében csak akkor járok sikerrel, ha minden apró lépés, szabály és elképzelés egymás után le van írva egy számozott oszlopban, amelyet azután rengetegszer végig kell olvasnom, hogy megtanuljam a szabályokat.”
(Therese Joliffe)

“Amikor fiatalabb voltam, soha nem gondolkoztam el azon, hogy hogyan tudnék beilleszkedni a többiek közé, mivel nem vettem észre, hogy az emberek mások, mint a tárgyak.”

“Az emberi lények megértése a legnehezebb, mert nem csak azzal a problémával kell megküzdeni, hogy látjuk őket. Mozognak, amikor erre nem számítunk, ezzel együtt különféle hangokat is adnak, és olyan különböző követeléseket támasztanak az emberrel szemben, amelyeket lehetetlen megérteni. Amikor végre azt hisszük, hogy már kezdjük megérteni valamelyikük működését, akkor valami történik és minden megváltozik.”
(Therese Joliffe)

„Ez egyfajta szolidaritási gyakorlat. A mi világunk, ez a közvetett kommunikációra alapozott társadalom autistákat nevel belőlünk, tehát az, hogy az autizmussal foglalkozunk, az egy picit a saját magunk megismerésére is irányul.”
(Sugár János)