Az Outsider Art kifejezést elsőként Roger Cardinal használta 1972-ben, mintegy szinonimaként az Art Brut vagy más néven nyers, érdes művészet fogalmára, melyet a híres francia művész Jean Dubuffet alkotott, hogy megpróbálja csoportosítani mindazon művészeket és alkotásaikat, melyek a hivatalosan is elismert magasművészet / mainstream határain kívül estek. Dubuffet meghatározóan az elmegyógyintézetekben kezelt betegek rajzaival próbálta azonosítani a fogalmat, mely aztán jóval szélesebb értelmezést nyert az idők során.

Így ma már nem csupán az elmegyógyintézetekben készült alkotások tartoznak ebbe a fogalomba, hanem minden olyan alkotás, mely úgynevezett naiv, azaz hivatalos művészeti képzésben sosem részesült művészek alkotásai.

Nagyon gyakori, hogy ezen művészek csupán haláluk után válnak ismertté és a hivatalos művészeti szcéna által is elismertté.
Számos esetben, sőt talán kimondhatjuk azt is, hogy a legtöbb esetben ezek a művek extém, átlagtól teljesen eltérő mentális állapotról árulkodnak, egy teljesen más szemszögből, totálisan új, normális halandó számára szinte sose feltáruló fantázia-világba engedve bepillantást.

Mára már az Outsider Artnak nem csupán esztétikai de igen jelentős anyagi értéke is van, hiszen számos galéria kereskedik az alkotásokkal, és 1993. óta minden évben hatalmas sikerrel övezve megrendezésre kerül a New York-I Outsider Art Fair is.

Művészet az elmegyógyintézetekben

Az elmegyógyintézetekben készült műalkotások felé egyre intenzívebb figyelem hárult a múlt század húszas éveitől kezdődően. 1921-ben Walter Morgenhalter kiadta első, ezzel a témával foglalkozó könyvét, melynek eredeti címe „Ein Geisteskranker als Künstler“, magyarra fordítva „Pszichiátrián kezelt beteg, mint művész“, mely könyvben Adolf Wölfli munkáit elemezte és mutatta be.

Wölfli spontán módon, magától kezdett rajzolni, pusztán abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a művészeti tevékenység terápiás jelleggel nyugtatta. Wölfli legkiemelkedőbb alkotása egy 45 kötetből álló regény sorozat volt, melyben saját világát és fantázia birodalmát tárja az olvasó elé. A 25.000 oldalas monumentális mű mintegy 1600 illusztrációt, valamint 1500 kollázst tartalmaz. Ezen felűl még számos kisebb képet festett, melyeket az idők során vagy eladtak, vagy elajándékoztak. A megmaradt művek ma Bernben, a Szépművészeti Múzeumban láthatók.

1922-ben újabb nagyon meghatározó tanulmány készült a témában, Hans Prinzhorn professzor műve, „Bildnerei der Geisteskranken“ címmel, mely lefordítva az „Elmegyógyintézetek festészete“ címet kaphatná. Hans Prinzhorn több ezer művet gyűjtött össze, melyeket különböző pszichiátrián kezelt betegek festettek. Ezek a művek később óriási hatással voltak a korszak meghatározó avantgard és szürrealista alkotóira.

Az egyik ilyen, korszakának igen emblematikus művészének számító alkotó, akire óriási hatással voltak az elmegyógyintézeti alkotások, Jean Dubuffet volt, aki később Andre Bretonnal és pár másik kortársával együtt 1948-ban megalapította az Art Brut fogalmát. Céljuk minél több olyan műalkotás megszerzése volt, melyet vagy egy képzetlen, autodidakta alkotó festett, vagy valamilyen extrém, a hétköznapi normától élesen elkülönülő egyéniség alkotott. A lényeg mindegyiknél az volt, hogy a művek minden művészeti és esztétikai behatástól mentesen, pusztán önmaguk törvényeit követve készüljenek.

Dubuffet páratlan gyűjteménye  lausanne-i házában lettek kiállítva, és mára az Art Brut a világ egyik legjelentősebb múzeumaként van számon tartva. Azóta már számos, a világ különböző pontjain létrejövő hasonló gyűjtemény született.

Michael Trevoz, az Art Brut Gyűjtemény kurátora a következőképpen foglalta össze az Outsider Art fogalmát, melyet határozottan különválaszt az úgynevezett  naiv művészettől.

Az Art Brut vagy Outsider Art olyan műveket foglal magába, melyet olyan művészek alkottak, akik sem művészileg nem voltak képzettek, sem szociálisan nem voltak képesek beilleszkedni a normális társadalmi keretek közé.
Ezek az emberek saját mélységeiket feltárva, saját maguk számára, pusztán önmaguk örömforrásaként alkotnak, a legcsekélyebb módon sem  véve figyelembe a társadalmi elvárásokat, vagy az aktuális művészeti irányokat és trendeket.
Míg ezzel szemben a naiv művészet alkotói, akármennyire is a saját nyelvükön fogalmazzák meg mondandójukat, mindíg szorosan kapcsolatban maradnak az aktuális társadalom és művészeti irányzat elvárásaival és technikáival. Az ő esetükben általában igen fontos szerepet kap a megfelelni akarás és a mainstream-be kerülés motivációja.

Az Art Brut művészei nagyon gyakran saját technikát fejlesztenek ki, teljesen újszerű anyagok felhasználásával, mintegy pusztán önmaguk gyönyörködtetése céljából, teljesen hátat fordítva bárminemű elvárásnak. Olyan extremitásig tágítva az autonomitásukat, hogy műveik gyakran teljes titokban, senki által nem ismerve készülnek.

Híressé vált Outsider művészek: Bill Traylor, Hanry Darger, Adolf Wolfli, Howard Finster, Joseph Yoakum