Nagymáté Eszter művészeti foglalkozás vezető

Azt gondolhatnánk, az autisták a rajzolásban, képkészítésben a nyomhagyás örömét és sikerét ismerik fel elsőként, de többnyire nem elsősorban ez adja a motivációt. Erre a tényre Tarr Hajnalka – a foglalkozások kezdeményezője, aki szintén képzőművész, és a program művészeti vezetője – hívta fel a figyelmemet az első találkozáskor. Többek közt elmondta, hogy az autisták bár nem tudatos kifejezési szándékkal, de olyan markánsan következetes formanyelvvel rendelkeznek, amely többre enged következtetni.

A lakóotthonban való első látogatásomkor szembetűnő volt, hogy képeik mennyire erős vizuális kifejezési készségeket tükröznek. Ezt azért is érdekesnek véltem, mert sokukra jellemző, hogy alig vagy nem használják a kommunikáció megszokott nyelvét, a beszédet. Azt tapasztaltam, hogy a sajátos érdeklődés és számos egyéb mellett a legfőbb közös vonás az autisták rajzaiban az ismétlődés jelenléte a formákban és motívumokban, az alkotás metódusában. Későbbi velük való személyes élményeim is azt erősítették meg, hogy a rajzolás művelete a biztonság és kiszámíthatóság megélésére ad lehetőséget. A számukra nehezen érthető világ kiszámíthatatlanságával szemben egyfajta védettséget találnak benne.

Mindez akkor vált igazán jelentőségteljessé számomra, és terelte egyidejűleg az érdeklődésemet is az autizmus felé, amikor közvetlenül is megismerkedtem, és kapcsolatba kerültem a lakóotthonban élő emberekkel. Majd ennek kapcsán elkezdődött a közös együttműködés.

Eddigi tapasztalataimból, véleményem a foglalkozásokról:
A rendszeres foglalkozások egyik jelentőségét abban látom, hogy az autista spektrummal élő fiatalok személyiségének kiteljesedését szolgálja, elősegíti, hogy lehetőségük legyen megmutatni és gyakorolni ezt az ösztönös készséget és alkotókedvet, amit a rajzaik láttán felfedezhettünk.

A módszertani koncepciónk alapja az önálló cselekvés biztosítása az alkotófolyamatban, tehát szabadon alakítson, formáljon a fiatal úgy, ahogy szeretné és ebben a lehető legkevesebb beavatkozással ösztönzően, támogatva igyekszem közreműködni. Az eddigiek során tapasztalható volt, hogy a rajzolás iránt érdeklődők lelkesedéssel vettek benne részt, amely önmagában is nagy pozitívum, hiszen nagyon sok tevékenységre „rá kell venni” őket. A jó rajzi adottságok a rendszeres gyakorlással érlelődtek, a fiatalok bátrabbak, ügyesednek. A foglalkozások eredménye és hatása kitűnik a munkákból is, minden fiatalnál van változás a kezdetekhez képest. Például a kompozíciós készségben, a nyomatékban, a finommozgásban, az eszközök magabiztosabb használatában, a munkák kidolgozottságában, az új motívumok megjelenésében is.

Figyelemreméltó, különleges és karakteres a legtöbb alkotás. Direkt jelentések hozzátétele nélkül személyes dolgokat fogalmaznak meg. A saját vizuális jelzések, ábrák, figurák maguk számára is az öröm vagy játék forrásai, ezért jó érzés ott lenni, amikor egy-egy rajz készül. A rajzolás segíthet a belső tudati jelenségek megformálásában – a személyiséget érintő, külön világlátásukba engednek betekintést – ezáltal a közelkerülésben, megértésében is adhat támpontot. Természetesen igazán megismerni valakit nem könnyű feladat, ehhez elengedhetetlen a kölcsönös bizalom, elfogadás, figyelem, türelem. Engem mindig nagy várakozással és izgalommal tölt el, hogy mi lesz az, ami képi formát ölt. Nem mindig konkrétan ábrázol, nem szimbolikus, de szoros összefüggésben van az alkotóval. Különféle tárgyak – amik valamiért fontosak – kerítés, vonat, cica, állatok, emberek, párnák, takarók, tükrök, mosógépek, ételek, italok, járművek vagy színek, vonalak, satírok, geometrikus konstrukciók – amelyek harsányak vagy csendesek, óvatosak vagy lendületesek. Hosszasan sorolhatnám tovább, mennyire sokféle képi világ jelenik meg. Kiemelhető, hogy a motívumok sokszor nem alkotnak egészet, hierarchiára sem törekednek és sok más elemzési szempontból is érdekesek, de mindenekelőtt egy rendkívüli vizuális élmény születik.
Törekszem rá, hogy a visszahúzódóbb alkatú fiatalok is lehetőség szerint kibontakozhassanak, ehhez nyugodt légkörű, kiscsoportos foglalkozásokat szervezek, amely hozzájárul a kommunikáció, és a szociális interakció készségének fejlesztéséhez. A tevékenység a pozitív lelki folyamatokat elősegítheti, de az észlelést, figyelmet, képzeleti képességeket egyaránt aktív működésbe hozza. Úgy gondolom, fontos a fejlesztés lehetőségeit egyénenként megtalálni, ezt szem előtt tartva, erre kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni.

Nekem főleg az az érdekes ebben, illetve az motivál, hogy tudjak nekik olyan technikai segítséget adni, mutatni, amivel sikeresebbek tudnak lenni a rajzolásban, amelyhez koherens viszonyuk van. Szerintem a képességeik nagyon is adottak a rajzolás terén és úgy érzem, meg lehet próbálni ebből kihozni annyit, amennyi nem terhelő, hanem inkább élmény, élvezet számukra. E mellett a fejlesztés lehetőségeit végig lehet járni.

Zoltán Gábor volt az első olyan közvetlen hatás, amely elindította azt az együttműködést, amelyet azóta is rendszeresen és sikeresen folytatunk. Amikor leültünk egy papírral és ceruzával előkészített asztalhoz, rögtön lenyűgözött a nagyon könnyeden és kifinomult pontossággal megrajzolt cicákkal. Minden felesleges vonástól mentesen kerültek elő a kedves, kissé félénk fiatalember keze alól a kerek szájú és nagyra nyílt szemekkel néző, csodálkozó, elragadó és kicsit ijedtnek tűnő teremtmények.

Kezdetben ösztönösen halmozza a cica motívumot, a karakter sok-sok megjelenítésben sűrítve jelenik meg a papíron, amely ebben a formában is egy nagyon szép grafikát eredményez.

Gábor szeret olyan módon együtt rajzolni, hogy aki rá odafigyel és dicséri, nagyon feloldott hangulatba hozhatja és a folyamat is igazi élvezet számára. Az eddigi foglalkozások segítséget adtak neki, hogy minél több technikai lehetőséget megismerjen, így már változatos eszközökkel képes megjeleníteni az egyre több új lényből, járművekből és más, a cicákhoz társuló kedves motívumból improvizált világot. Egyre több figurát talál ki és a kompozíciói is sokkal önállóbbak, átláthatóbbak.

Ez vonatkozik minden autistára, aki rendszeresen rajzol. Bihari Laci a kezdetben még magányos emberalakjait mostanában színekkel tölti ki, precíz satírozása egyedi struktúrákká áll össze, nagyon szép felületeket képez. Az alakok mellett szereti az olyan tárgyi világot is megjeleníteni, amely közel áll hozzá. Például a ritmusos megjelenésű vagy sok egyforma részből felépülő motívumokat előszeretettel választja. A foglalkozásokon rendszerint részt vesz, tapasztalható, hogy sokkal nyitottabb, koncentráltabb állapotban készíti a rajzait.
Máté geometrikus és néha biomorf formákat képez egymásra rajzain. Nem tudatos formakapcsolatok ezek, mégis az az érzésünk, mintha valaminek az absztrakt megfelelői lennének, de sokkal inkább gesztusként kezeli ismert jeleit. A bonyolultabb alakzatokat, párhuzamosakat és egyeneseket, íveket nagyon biztos kézzel rajzolja meg egyetlen vonallal. Rá jellemző, hogy nem monoton aktivitásban, hanem lassan, megfontoltan dolgozik, csöndesen mosolyog közben. Kristóf rajzai egyszerűek mégis kifejezőek egyben. Szabad és lendületes, minden görcsösséget nélkülöz a figura, amelyik mindig mosolyog a képein. Kristóf erőssége, hogy jól bánik a színekkel is, színmezőkből hozza létre a kompozíciót, amelynek legtöbb esetben az emberke alak adja a vázát. Ebben egyre több lehetőséget fedez fel és próbál ki, kreatív módon képes újrafogalmazni a karaktert, és emellett új motívumokat sajátít el.

Biográfia

Személyi adatok
E-mail: nagymateszter@gmail.com

Tanulmányok
2005–2010 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
Képgrafika szak
1999–2004 Gábor Áron Szakközépiskola és Művészeti Középiskola, Miskolc
Alkalmazott grafikus

Foglalkozás
2011 – Művészeti foglalkozásvezető
Önkéntes kreatív műhelysegítő
Mosoly Otthon Alapítvány 1123 Budapest, Alkotás u.50.
Miskolci Autista Alapítvány 3533 Miskolc, Csermőkei út 2/a

Főbb feladatkör: lakóotthoni gondozásban élő autista fiatalok számára rendszeres rajzfoglalkozások megszervezése, egyéni és vizuális képességeik továbbfejlesztése, segítése

Kiállítások
2011 – XXV. Miskolci Grafikai Triennále
(Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum)
2011 – eM huszonhárom „Gábor Áronból” indultak
(Miskolci Galéria)
2010 – Diplomakiállítás
(Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem)
2008 – Művészeti Anatómia Rajzok
(VAM Design Center)
2006 – Képgrafika 1906-2006
(Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza)
2003 – Óbudai Képgrafika Triennále
(Meander Galéria)