Tarr Hajnalka képzőművész, az Autistic Art művészeti program létrehozója és szakmai vezetője a program 6 évének tapasztalatai és saját kutatása alapján tanulmányt írt az autizmus és rajzi megnyilvánulásai témában Papíron az autizmus nyomában címmel. A tanulmány és az azt megalapozó autista grafikák alapítványunknál megtekinthetők, az érdeklődők számára konzultációs lehetőséget ajánlunk fel.

Elérhetőségünk:
Gallai Alíz
061-4892302, 20-590-3812
a.gallai@autisticart.hu

A tanulmány itt olvasható: Tarr Hajnalka tanulmány

Az Alapítvány 2010-ben indította rajzfoglalkozásait Tarr Hajnalka képzőművész vezetésével két miskolci lakóotthonban. A művészeti foglalkozások ma már 6 lakóotthonban folynak és az alapítvány immár közel ötezer darabos autista rajzgyűjteménnyel rendelkezik. A művészeti program egyik eredménye, hogy felfedezett olyan autista alkotókat, akik bár önálló életvitelre nem képesek, lakóotthonokban élnek, azonban rendkívüli vizuális kifejezőeszközökkel rendelkeznek. A művészeti foglalkozások során elkészült rajzok egy részéből az alapítvány kiállításokat szervez, a legizgalmasabb műveket aukcióra bocsátja, az ebből befolyt összegből pedig a lakóotthonokat támogatja. A kiemelkedő grafikákat az alapítvány márkája, az Autistic Art termékein használjuk fel mintaként.
Az Autistic Art Művészeti Program a foglalkozások művészeti, terápiás és pénzügyi céljai mellett kiemelten fontosnak tartja a társadalomformáló hatást. A művészeti program a rajzokon keresztül segít megismerni az autizmussal élők nehezen megközelíthető, különleges, izgalmas világát. Az alkotók képességeit hangsúlyozza és nem a nehézségeket emeli ki. Lehetőséget ad a társadalmi felelősségvállalásra, hiszen amellett, hogy egyedülálló, kiváló minőségű, esztétikus műveket, tárgyakat kínál, az eladásból befolyó összeggel jó ügyet szolgál.

Az alábbi autista otthonokban folynak jelenleg foglalkozások:
Miskolci Autista Alapítvány – Miskolc
Foglalkozásvezető: Lengyel Anett
Szimbiózis Alapítvány – Miskolc
Foglalkozásvezető: Orosz  Tibor képzőművész, restaurátor
Autista Sérültekért Zalában Alapítvány – Boncodfölde
Foglalkozásvezető: Hodosi Zsófia gyógypedagógus
Esőemberke Alapítvány – Szombathely
Foglalkozásvezető: Németh Katalin rajztanár, művészetterapeuta
Esőemberekért Egyesület – Tata
Foglalkozásvezető: Palástiné Viczena Katalin óvodapedagógus
Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület – Vésztő
Foglalkozásvezető: Vargáné Sánta Edit szociális asszisztens

Az autista fiatalok látványos vizuális fejlődése a  művészeti foglalkozások eredményeképpen

Miért ragadott meg az autizmussal élők világa?

Talán leginkább azért, mert számomra jól ismert az az elég ijesztő helyzet, amikor nem értem, hogy mi történik körülöttem annak ellenére, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megértsem. Az autizmus állapota nagyon összetett ahhoz, hogy két szóban le lehessen írni, de számomra leginkább a „markáns nem értés” állapotát jelenti és az abból fakadó reakciókat, amelyeket magunk is ismerhetünk a saját tapasztalatainkból. Az élet minden perce egy dinamikusan változó kép és eseménysor egy csomó olyan tartalommal, amely nehezen értelmezhető, például azért, mert fogalmi vagy érzelmi helyzet. Ki ne ismerné azt az érzést, amikor egy házibuliban egy szimpatikus fiú rád mosolyog, utána meg háttal áll neked, és a haverjaival álldogál zsebre dugott kézzel. Az embernek kapásból az lüktet az agyában, hogy akkor most mi van?! Részletek

Azt gondolhatnánk, az autisták a rajzolásban, képkészítésben a nyomhagyás örömét és sikerét ismerik fel elsőként, de többnyire nem elsősorban ez adja a motivációt. Erre a tényre Tarr Hajnalka – a foglalkozások kezdeményezője, aki szintén képzőművész, és a program művészeti vezetője – hívta fel a figyelmemet az első találkozáskor. Többek közt elmondta, hogy az autisták bár nem tudatos kifejezési szándékkal, de olyan markánsan következetes formanyelvvel rendelkeznek, amely többre enged következtetni.

A lakóotthonban való első látogatásomkor szembetűnő volt, hogy képeik mennyire erős vizuális kifejezési készségeket tükröznek. Ezt azért is érdekesnek véltem, mert sokukra jellemző, hogy alig vagy nem használják a kommunikáció megszokott nyelvét, a beszédet. Részletek